A névjegykártya veszélyes dolog. Cégnév, titulus, telefonszám. Minden rajta van, ami akkor fontosnak tűnik. Miközben azonban egy régit néztem a fiók mélyén, végigfutott bennem egy kérdés: vajon hányszor változtak már a titulusaim az évek alatt? Minden is voltam. És sokszor senki.
Feltetted már magadnak a kérdést, mennyire határoznak meg téged ezek a címkék? Mennyire fontos, hogy be tudjuk magunkat dobozolni – és hogy mások is be tudjanak sorolni a telefonkönyvükbe „Gázszerelő János” vagy „Marketinges Irén” néven? Furcsa belegondolni, mennyire összenövünk a szerepeinkkel. Vállalkozó. Ügyvezető. Coach. Mintha ezek nélkül kevesebbek lennénk. Pedig ezek funkciók. Hasznosak, fontosak – de nem azonosak velünk.
A szerep az, amit csinálsz. Az identitás az, aki vagy, amikor épp nem csinálsz semmit. A gond ott kezdődik, amikor a kettőt összekeverjük. Amikor egy kudarc már nem egy projekt bukása, hanem önértékelési válság. Amikor egy siker nem megnyugvás, hanem azonnal újabb elvárás magunk felé.
Itt merül fel az igazi kérdés: ki lennél, ha ez most mind eltűnne? A kérdés nem az, hogy kell-e szerep, hanem az, hogy mi van alatta. Milyen az értékrended, mi a belső iránytűd, milyen a kapcsolatod önmagaddal, és mi tart meg akkor is, amikor épp nincs tevékenység és teljesítmény.
Mert ha ezek megvannak, a titulus jöhet, mehet. A névjegykártya lecserélődik. Te maradsz. Ez az a stabil pont, amire valódi döntéseket, új irányokat, sőt tartós vállalkozást is lehet építeni. Az emberek nem a titulusaidra fognak emlékezni, hanem arra, milyen volt veled kapcsolatban lenni: megbízható voltál-e, őszinte, korrekt, segítőkész. Ez személyes kapcsolatokban és üzletileg is ugyanígy működik.
Ha most hirtelen lekerülne rólad minden címke: mi az, ami akkor is igaz maradna rólad?
Ui: Mivel most sokféle munkát és tevékenységet végzek, a jelenlegi névjegykártyám elég „interaktívra” sikerült. Az alap információk mellett helyet hagytam annak, hogy felírhassuk, hol találkoztunk, miről beszéltünk. A fő üzenete pedig ennyi: „Folytassuk a beszélgetést!”
