Egy kollégával hetente beszélünk. Általában azzal kezdem a beszélgetést: “Hogy vagy?” Elgondolkodott, és megjegyezte, milyen nehéz kérdéseket teszek fel neki. Aztán kis szünet után elmesélte, mi történt vele.
A „Hogy vagy?” kérdés egy egyszerű, hétköznapi udvariassági formula lehet, de egyben egy ajtót is nyithat egy mélyebb beszélgetéshez. Ahogy a kollégám reakciója is mutatja, ez a kérdés sokkal összetettebb annál, mint amilyennek elsőre tűnik.
Az angol nyelvterületen megszokott „Köszi, jól” válasz gyakran csak egy felszínes reakció, egy módja annak, hogy elkerüljük a valódi érzéseink feltárását. De amikor valaki megkérdezi, hogy „Hogy vagy?”, gyakran többet keresünk ennél a sablonos válasznál.
A felszín alatt meghúzódhatnak aggodalmak, félelmek, örömök, bánatok – egy egész világ, amit talán nem is sejtünk, amíg nem kérdezünk rá. És amikor megnyílik előttünk ez a világ, akkor valódi kapcsolat alakulhat ki, egy olyan kapcsolat, amelyben megértjük és támogatjuk egymást.
A „Hogy vagy?” kérdésnek ereje van. Képes áttörni a felszínes udvariasságon, és teret adni az őszinteségnek. De ez a kérdés felelősséggel is jár. Amikor felteszed, készülj fel arra, hogy meghallgasd a választ, még akkor is, ha az nem mindig könnyű vagy kellemes.
Amikor igazán meghallgatjuk a másikat, amikor megpróbáljuk megérteni az érzéseit és a nézőpontját, akkor empátiát mutatunk. Az empátia egy ajándék, amit adhatunk másoknak, és egyben egy ajándék, amit magunknak is adunk.
És te hogy vagy?
