Akarom mondani az új törvénykezésekkel kompatibilis “coaching szemléletű üzletfejlesztési tanácsadó”.

Azt szokta mondani rólam Emőke néni – aki 78 éves, és tőle bérlem a 108 Központot – hogy mindig olyan nyugalommal tölti el, amikor hozzám jön és beszélget velem.

Az, hogy másokat meghallgatok, kérdezek, beszélgetek, tanácsot adok végigkísérte az életem. Van, amikor vezető pozícióban, van, amikor osztálytársként. Szeretek adni, “segíteni”. Azt mondják, hogy van ez az átölelni való, lenyugtató medve kisugárzásom. És ehhez kerestem egy olyan szakmát, ahol megtanulhattam ezt professzionálisan csinálni.

Pszichológus is lehettem volna, de ez közelebb állt hozzám, mert coachként kiélhetem a kreativitásomat is, amikor is együtt ötletelünk az ügyféllel, hogy miként fejlessze a vállalkozását, milyen stratégiát alkosson, hogyan jusson túl az elakadásán, fedezze fel és teljesítse be szíve vágyait.

Azért nem vagyok csak tanácsadó, mert az sokszor inkább egy megmondó szerep. Kitalálok vagy csatlakozok valami rendszerhez, megtanulom, szakértővé válok, aztán valamennyire személyre szabva átadom az anyagot, hogy mit kellene csinálni. Az ügyfél vagy megcsinálja, de legtöbb esetben nem. Nekem sokkal interaktívabb kommunikációra van igényem, amikor időt szánunk arra, hogy mire is van igazán az ügyfélnek szüksége. És ezt ne csak egy egyszeri, pár órás alkalomba keljen bepréselni, hanem segíteni tudjam a második harmadik hónapban is, amikor előjönnek a nehézségek, kihívások. A folyamatokon való végigvitel és a kitartó munkával elért eredmény nagyon motiváló nekem és az ügyfélnek is.

Emellett gyakorlom is a vállalkozást, nem szobafilozófusként segítek. Több üzletet is viszek, amelyek már több, mint egy évtizede működnek és virulnak. 

Szóval a természetem, a kreativitásom tökéletes beteljesítését találtam meg ebben a szakmában. 🙂

Te miért tanultál annak, aminek? És miért csinálod azt a munkát, amiben most dolgozol?