A családdal az Ikeában ebédeltünk. A szomszéd asztalnál a kislány hosszasan rugdosta az asztalt, zengett tőle a hely. A szülők pedig rá se hederítettek.
Ez felidézte bennünk, hogy bezzeg a mi időnkben a szíj és a pálca gyakori „tanító eszköz” volt, otthon is, meg az iskolában is.
A harmadik etűd pedig a mosdóban történt: egy apuka a kislánya kezét mosta. Semmi különös nem volt, csak épp picit sok volt a gyerek. Aztán egy ponton kedvesen, minden indulat nélkül megjegyezte:
„Sok a nyávogás, csillagom!”
Ettől semmi durci, sem hiszti nem jött elő, csak lenyugodott egy kicsit, és folytatták a kézmosást.
Tizenöt perc alatt háromféle gyerekkezelési módszer jött szembe. Jó volt látni, hogy az erőszak és a „mindent ráhagyunk a gyerekre” végletei mellett létezik egy harmadik út is, ahol szeretettel, határozottsággal és humorral lehet nevelni.


